A mai kor kihívásainak megfelelően már digitális módszerekkel örökítjük meg az égi objektumokat. Ennek a technikának számos előnye van a filmes technikával szemben,de ebbe most nem mennék bele,mert nem vagyok túl profi ezen technika alkalmazásában.
Ellenben szeretek kísérletezni,s ki is probáltam két mobiltelefont,azok kameráit melyek minőségi visszaesést jelentenek az eddigi filmes technikával szemben. Remélhetőleg egy jobb kamerával is kipróbálhatom majd a fényképezést. Az összes itt bemutatott fotó kézben tartva készült.
Íme egy-két életkép azokból a pillanatokból amikor sikeresen becserkésztem Holdunkat:
fényképezve. A kijelző közepén,az ellipszis alakú Franklin /56km/
kráter,attól kicsit jobbra lefelé a Cepheus kráter /39km/ látszik. (A Geminus itt majdnem a bal felső sarokhoz közel található,vékony világos íves sávként /85km.)
Mare Crisium peremvidékén. A kijelző közepétől kissé balra,
a holdi tengeri síkság,és a markáns hegyvidék határának
találkozásánál látni a két híres hegyfokot,melyekről itt:
http://holdfenyarnyek.wordpress.com/2011/09/09/hid-a-holdon/
részletes írást találni.
A bal felső sarokhoz közel,a bazalttal elöntött Plato krátert /109km/ látni. Itt,ezen a fotón nem lehet kivenni,de feltűnő recés árnyék vetült a talajára. Ettől kicsit lefelé magányos kis csúcsok csoportja,a Montes Teneriffe,Mons Pico,és a Pico beta. A kép tetején a Montes Alpes egyes részletei bontakoznak ki. Képem közepén,a nagyon látványos Archimedes kráter /82km/ tűnik szembe...talaja ennek is sima,köszönhetően a bazaltos elárasztásnak.
Tőle lefelé,fehéresen világító minikrátert látni,ez a Bancroft /13km/ melynek kinézete elárulja fiatal mivoltát. Az Archimedestől kicsit balra felfelé, a Montes Spitzenberger csúcsai. A kép legszebb részlete -szerintem- a Montes Apenninus vonulata! Nagyjából az Archimedes,és az Apenninus vonulatával párhuzamosan,közelebb a hegylánchoz egy feltűnően markáns gerinc látszódott...sajnos fotón itt nem sikerült megörökítenem,de érdekes volt,ahogy az a gerinc,a Rimae Bradley,hegyeket vág ketté. Középtől lefelé,már az éjjelt és a nappalt elválasztó vonalon,a magányos,fiatalos Timocharis krátert /33km/ látni. Felette,a síkság szintemelkedését eláruló gerincféle a Dorsum Grabau /121km/ húzódik. A Fotó 2009. április. 3-án készült.
Szerintem az egyik legjobb fotó,amit valaha készítettem...mobiltelefonnal. :) A Kép szintén 2009. április- 3-án készült,egy 6mm-es orthón át,illetve a 80/900mm-es refraktort is bevetettem azon az estén.
Itt az előtérben,a fény-árnyék határán,a szép,szakadozott falú 100km-es Pitatus-kráter láthatjuk.
Tőle,kissé balra,felfelé,egy rémesen romos nagyméretű krátert találunk,a Deslandres-t(241km),melynek talaján a 33km-es Hell krátert látjuk. Feljebb haladva a terminátor mentén,egy parányi,növekvő Holdsarlót utánzó fényjelenséget látunk,mely nem más,mint a 85km átmérőjű Tycho-kráter NY-i fala. Tőle még délebbre,felfelé egy nagy,fekete öbölként sejlik fel,a gigászi 231km-es Clavius-kráter.
kerültek okulárvégre: A kép bal alsó
sarkában,az elliptikus 182km-es Petavius-kráter
látható,melynek talaján egész könnyedén kivehető egy hasadék,a
Rimae Petavius. A kép közepe felé,egy
hasonló méretű,nagy
szögletes krátert vehetünk észre 129km-es
Furnerius-t,mely talaja egy másodlagos gödörkráternek ad otthont. E két nagy becsapódásos szerkezet közt,kissé
már a kép teteje felé,igen közel az árnyékhatárhoz,keskeny barázdát látni,ez valójában a képről hiányzó,nagy medence,a Mare Nectaris keletkezésekor kivágódott
törmelék nyoma. Ugyanezen okokra
vezethetőek vissza,a kép jobb oldalán
kivehető,szélesebb völgy,a Vallis Rheita,ami 512km hosszú. A kép 2011 szeptember 13-án készült. Azért el kell mondjam...távcsövem eredetileg sokkalta szebb képet mutat,mint ami ezeken a képeken látszik.
(A kép, 2009 áprilisának egy kora este készült videójának kivágata.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése